Te hiszel abban, hogy a halott családtagok lelke egy ideig még velünk marad? Legalábbis azoké, akikkel szoros kapcsolatunk volt.

Én sem tudtam mit gondoljak erről, amíg saját tapasztalatot nem szereztem...

Anyukám 4 éve hunyt el. Azt mondják egy évig szoktak velünk maradni.

Kertes házban éltünk ekkor. A halála után nagyon gyakran, ha egyedül voltam a földszinten, (ami a konyhát és étkezőt jelentette,) pislákolni kezdett a lámpa. Előtte ilyet nem tapasztaltunk. 

Apum eléggé megtört, ezért jó ötletnek tűnt, hogy azért, hogy kicsit kiszakadjon, kezdjen ismerkedni. Ezért három hónappal később már regisztráltuk is egy netes ismerkedő felületen. Innentől átesett a ló túloldalára és csajozni kezdett. Legalább három nőnek csapta a szelet gyors egymásutánban, vagy lehet, hogy egyszerre is. De legalább nem hozta őket haza.

Nem sokkal később, éppen a bátyámmal együtt autóztak egy autópályán, amikor egy, az út szélén füstölő autó sofőrje pont poroltót fújt a füstre. Ezzel akkora füst tömeg keletkezett az úton, hogy semmit nem láttak és apum lefékezett, megállt. Viszont a mögötte autózó kámikáze, aluliskolázott egyén, fékezés nélkül belehajtott a füstbe és apum autójába, kb 90 km/órával. Az volt a szerencséjük, hogy a csomagtartóban volt éppen a téli gumi szett és ez valamelyest csillapította a becsapódást, és szerencsére viszonylag kisebb sérüléssel megúszták, pedig az ülés is kiszakadt a helyéről, és az autó is totálkáros lett. Bátyám később mesélte, hogy apu éppen a nőügyeiről mesélt, amikor ez történt.... Véletlen lenne?

Ezután támadt az a baromi jónak tűnő ötletünk az akkori legjobb barátnőmmel és kolléganőmmel egyszemélyben, hogy, mint két kib..ott Lotti hozzuk össze apumat és az ő anyukáját, aki már 15 éve elvált. Én egyébként nem találkoztam korábban a nővel. Nevezzük Klárikának. 

De mi arra gondoltunk, hogy majd eljárnak színházba, meg ideoda, olyan kicsit öregesen. Ekkor repedezett meg a barátságunk fala...

E helyett az történt, hogy ezek úgy egymásba szerettek, mint két diák. Ez anyum halála után volt néhány hónappal. Én még javában minden második estét végigbőgtem a veszteség és a tehetetlen düh miatt, hogy végig kellett néznünk anyukám leépülését, ezek meg a fülem hallatára és a szemem láttára turbékoltak. 

Megkértem apumat, hogy ne hozza oda Klárikát, amikor én is otthon vagyok.

Viszont az történt, hogy egy másik barátnőmmel leutaztunk a Balatonra pár napra, eközben apum nyilván kihasználta az alkalmat és elvitte hozzánk Klárikát. Csakhogy egyetlen éjszaka alatt úgy megváltozott az időjárás a Balatonon, hogy másnap sikítva rohantunk haza a 10 fokban és szakadó esőben, orkán erejű szélben. Így történt, hogy először aludtunk egy fedél alatt hárman.

Ekkor apum azt mesélte, hogy még előző éjjel, tehát amikor Klárika először aludt a házunkban, hogy a teraszon lévő felakasztott muskátli tartóstúl elengedte magát és leesett. Erről azt kell tudni, hogy amikor anyukám már alig tudott járni, akkor szinte az egyetlen dolog, amit még képes volt csinálni, hogy kiült a teraszra és a muskátlikkal piszmogott, tisztogatta őket. Ezen az estén pedig Klárika piszmogott velük...

Még ugyanezen az éjjelen a garázsban ledőlt a téli gumi szett, ami mellett ott állt még anyukám botja, amivel járni próbált.

Apumon és Klárikán kívül mindenki azt gondolta, hogy ez bizony anyukám műve volt. Nekik viszont eszükbe sem jutott, de tényleg. Én meg nem hoztam szóba.

Klárikával amúgy eleinte jól kijöttem, viszont az volt a kapcsolatukra jellemző, hogy egy hétvége boldogság, majd 3 hét haragszomrád Klárika részéről. Felém pedig egyre több beszólogatása volt. Többször szakítottak és újra összejöttek. Általában havonta. Ez apumat is nagyon megviselte. Például magas vérnyomást, és magas cukrot produkált.

Anyukám után kb. 10 hónappal nagyon leromlott az amúgy is nagyon öreg, szívem csücske vizslámnak az állapota. Az állatorvos két hónapot mondott, hogy ennyi lehet hátra még. És valóban egyre rosszabbul lett. Inkontinenciája volt és nehezen járt. Ekkor már egy éve szemcseppeztem mert elállt a könnye, kiszáradtak a szemei. A pisi kicsípte a bőrét, már hiába kenegettem és mostam napi kétszer, és cseréltem alatta a pokrócot, nem segített. Tényleg úgy nézett ki hogy el fog menni.

Anyukám halálának évfordulója estélyén apummal fent voltunk a nappaliban, és meggyújtottunk egy mécsest, amit egy sótömb mécsestartóba tettünk. Már jó két órája égett, amikor egyszer csak félméteres lángot eresztett, és lobogott. Így lobogva égett jó 10 percig egy olyan sima kis teamécses, ami ugye máskor csak pislákol. És nyilván már kanóc is alig volt benne. Ezt le is videóztam...

(Utána két évig nem gyújtottam meg mécsest ebben a tartóban, de amikor végül megtettem, akkor a szokásos módon égett el a mécses.)

Ezzel pontosan egy időben, lent a földszinten a kutya feldöntötte a ruhaszárítót, pedig ilyet korábban soha nem csinált.

Másnapra a kutya sebeinek nagy része begyógyult, a szőre csillogott, és nem is sántított. A következő napon a kutya összes sebe begyógyult és úgy mozgott, mint sok évvel korábban. Ezzel anyukám majdnem további egy egész évvel meghosszabbította a kutya életét. Merthogy nekem kétségem sincs afelől, hogy ez anyukám műve.:)

Rá kb. egy hétre, éjszaka. álmomban forróságot éreztem a végtagjaimban, és a fülemben pedig, anyám hangján annyit hallottam, hogy "Szia". Mire én másnap azt kérdezgettem, hogy oké, hogy anyám elbúcsúzott, na de csak ennyit tudott mondani? :)

Utána már nem éreztem, hogy ott lenne, tehát tényleg kb 1 évet maradhatnak velünk.

Viszont nemrégiben történt, hogy apám a jelenlegi barátnőjével Romániába indult egy olyan szállodába, ahol még anyámmal szálltak meg pár évvel ezelőtt és nagyon emlékezetes volt nekik. Már majdnem ott voltak, amikor egy velük szemben jövő sofőr éppen szívrohamot kapott, rádőlt a kormányra, ezzel apum kocsija felé húzva a kocsiját. Frontálisan ütköztek, fékezésre nem volt idő. A sofőr meghalt, apum és a barátnője is közepesen súlyos sérüléseket szenvedtek. Ez az autó is totálkáros lett. Ez is véletlen lenne?

Az a legmegdöbbentőbb, hogy mindkét eset kivédhetetlen volt és fékezés esélye nélküli...