Mindenhonnan kapjuk a fejünkre, hogy lépj ki a komfort zónádból, vágj bele, légy kreatív, kezdj új életet és légy sikeres. 

Én most azt látom, hogy ennek az az eredménye, hogy sokan felmondtak a munkahelyükön, bár lehet hogy nagyobb problémája nem is volt vele, csak unta. Viszont aztán ül otthon, fogalma sincs, hogy mit akar kezdeni az életével, mi a következő lépés, mivel szeretne foglalkozni. Szépen feléli a tartalékait, aztán már simán ráhagyja magát, hogy tartsa el a párja, vagy a szülei támogassák. A szülei, akik ekkor már 60-70 évesek, és megteszik neki, mert jaj hát szegény kislányom, kisfiam nem talál munkát. Valószínűleg nem is keresett, hiszen szinte minden fronton munkaerőhiány van.

Engem úgy neveltek, hogy csak akkor mondhatok fel a jelenlegi munkahelyemen, ha már felvettek egy másikhoz. Már pedig én is sokszor éreztem, hogy nem vagyok jó helyen, mert a munkaidő készít ki, vagy a főnököm, vagy maga a munka amit csinálok. Váltottam is nem is egyszer, hanem két év alatt négyszer ahhoz, hogy megtaláljam azt a helyet, ahol jól érzem magam. E közben csak akkor lógattam otthon lábam, amikor kirúgtak az egyik helyről még próbaidő alatt. Az új főnöknőnek más volt az elképzelése.. De őszintén megmondom, hogy az volt életem egyik legszebb napja, mert annyira nem éreztem magam a helyemen. Másnap nekiálltam és csak olyan állást pályáztam meg, ami számomra jónak tűnt, és fel is vettek 2 hónapon belül. Ez nem most volt, hanem 12 évvel ezelőtt, amikor az álláshelyek száma volt kevés a munkavállalókhoz képest. Ezzel szemben most több az álláslehetőség, mint a munkakedv. Hozzá tenném, hogy nincs ász diplomám, nem is azzal helyezkedtem el, hanem az önbizalmammal, pedig én sem vagyok egy ki, ha én nem típus, de valahogy mégis tisztában vagyok vele, hogy értékes és értelmes ember vagyok. 

Ezek a lányok, fiúk akiket mostanság ismertem meg és egyszerűen nem tudnak mit kezdeni magukkal szerintem egy társadalmi rajz is lehetne. Nem tudom mi a megoldás, de én úgy látom, hogy addig azért illene valamit dolgozni amíg megtalálják magukat, vagy beiratkozni egy iskolába. De leginkább amíg fogalma sincs, hogy mit akar, addig maradjon ahol van, vagy pedig menjen és próbálja ki magát teljesen új területeken. 

A másik, amit látok, hogy ész nélkül végeznek el emberek különböző kreatívnak hitt iskolákat, utána sem nézve, hogy valójában lesz-e rá kereslet, vagy át sem gondolva, hogy szívesen fogja-e csinálni.

Kedvenc példám az az ismerősöm, aki 10 év alatt kitanult legalább 5 féle szakmát, belevágott, aztán pontosan amiatt hagyta ott őket, amit az ő esetében előre látni lehetett, hogy nem lesz jó neki:

Lakberendezés: szép szép, de ha nem a Rózsa dombra születtél, és nem a született feleségek a barátnőid, akkor esélyed sincs ebből megélni, de biztos örülni fognak ennek a KIKA árufeltöltő részlegén.

Pedikűr: jellemzően nem huszonéves, ápolt lánykák járnak pedikűrre, hanem olyan emberek, akik mondjuk nem tudnak már lehajolni, vagy valamilyen egészségügyi gond, például diabétesz miatt van rá szükségük, vagy akkora talpkeményedésük van, amivel már nem tudnak mit kezdeni. Ez az ismerősöm rájött miután elvégezte, hogy nem akarja mások lábát fogdosni.

Masszázs: nem meglepő módon a masszázs szalonba besétált egy férfi, aki a masszázs végén követelte a happy endet... Ezt is otthagyta hát.

Varrás: erre komoly brandet épített fel, volt varrónője, akivel gyönyörű gyerekruhákat varratott, de szintén, ha nem a született feleségek köreiben mozogsz, akkor nem fogsz ebből megélni ebben a formában.

Grafikus képzés: nagyon szép, nagyon jó, én is szívesen csinálnám, csakhogy ebbe egy rokon révén belelátok, hogy nagyon szűk a szakma, kevés a megrendelés, és ha nincs hozzá nyomdai háttered, akkor nehéz boldogulni.

Ne értsen félre senki, ezek mind szép szakmák, és ki is teljesedhet benne az ember, de ennek az ismerősömnek előre tudtuk, hogy egyik sem való. De ő egy ilyen nárcisztikus típus, aki amit a fejébe vesz, azt kiszínezi, teljesen beleéli magát, és elképzeli, hogy abban is mennyire sikeres, és csodálatos lesz, mert ő majd megmutatja.

Azon kívül azt sem gondolom, hogy minden egyes ember meg tudja valósítani álmai állását, de ettől  még kiteljesedhet a például a családjában, vagy egy hobbiban. Valakinek a számviteli feladatokat is el kell látnia például és nem hiszem, hogy van olyan élő ember, aki erről álmodozott kislány korában.